Okos vécék és szecessziós csodabudik: avagy autentikus “klotyológia” egyenesen Bécsből

NA NE MÁ… EZ IS ZÁRVA VAN???! – sóhajtunk kétségbeesetten, amikor turistaként idegen utcákat járva ránk jön a “sürgősen megoldandó”,  s azonnal rohanunk tovább, hogy az első adandó lehetőségnél leeresszük a “hűtővizet”. Pedig ha nem volna annyira borzalmasan sietős, és egy kicsit válogatósabbak lennénk, nem akármilyen élményekben lehetne részünk… főleg, ha Bécsben járunk!!!

Kisdolog, nagydolog – egyaránt fontos dolog – tartják a bécsi nyilvános illemhelyekről rendezett kiállításon, ahonnan új emberként – képzett “klotyológusként” lép ki az oda betérő. Tudták például, hogy Bécsnek igen változatos és messzi időkre visszatekintő illemhelytörténete van?

A szecessziós árnyékszékek kora

A Graben nyilvános illemhelyének bejárata

Legtöbbünk nyilvános vécékkel kapcsolatos élményei évtizedekre nyúlnak csak vissza, a pályaudvari pottyantósak időszakára. E traumatikus élményeket némileg persze enyhítik a plázák és a Mekik valamivel tisztább és illatosabb mellékhelyiségei… Na, de a legtöbben sajnos itt megrekedtünk… Vannak azonban olyan “kiválasztottak”, akik eljutnak Bécsbe, és éppen a Grabenstrasset róják, amikor rájuk jön a “halaszthatatlan”: nos, őket irigyelhetjük, mert nem pusztán enyhülést találnak, hanem igazi kulturális katarzisban lehet részük!

A krabeli celebek ide jártak…

A századfordulós Bécsben sikk volt a Grabenre járni – még vécére is. 😉 Ha egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott az ember, nem engedhette meg ugyanis magának, hogy egy akármilyen nyilvános illemhelyen végezze el a dolgát.  A Grabenen szecessziós stílusban várta az elit betérőt az angol vécék és piszoárok sora: ráadásul mosdóasztallal (!) – ami akkortájt prémiumszolgáltatásnak minősült a bécsi illemhelyek palettáján…  S amilyen műgonddal dolgozták ki az illemhely a legapróbb részleteit, olyan nagy hangsúlyt fektettek egyébként a csecse “objektum” helyének kiválasztására is. Négy (!)  kerek évig tanakodott az elhelyezésén az akkori városvezetés, hogy végül – mindenki meglepetésére – a föld alá telepítse (akkortájt ez nem volt még szokásban) a “csodabudikat”.

Hundertwasser burkolói

A HUndertwasser Ház homlokzata

Ha azonban nem a Graben környékén tervezzük a sétát, akkor ügyeljünk arra, hogy feltétlenül a Hundertwasser ház 200 méteres körzetében mozogjunk – minden “eshetőségre” számítva.  A ház maga már eleve megér egy misét. Girbe-gurba vonalai, sárga, kék és piros színekben pompázó falai, ablakai – melyek közül egy sem akad egyforma (!) – a XX. század zseniális építészének, Friedensreich  Hunderwassernek a tervezőasztaláról kerültek ki, akinek nemcsak a külcsín, de a belbecs éppoly fontos volt. Például a házban található nyilvános illemhely belbecse is! 😉 Ha oly szerencsés lesz, kedves Olvasó, hogy ide veti a sors egy rövidebb vagy hosszabb ügy elvégzése folytán, örökre az emlékezetébe vésődik majd Hundertwasser burkolóinak aprólékos, minden képzeletet felülmúló munkája.

Illemhely – Hundertwasser módra

Humusz klotyó, okos wc

Apropó Hundertwasser… Hallottak már a humuszvécéjéről, mellyel évtizedeken keresztül kísérletezett? A kiállításon megismerhetik ezt az öko műalkotást is, melynek működtetéséhez nincs szükség vízre: a nagydolgokra humusz kerül (szaglószerveink kímélése végett), a kisdolgokat és a háztartási vizet pedig egy növényi tisztító berendezésen adjuk vissza a Természetnek. A humusz illemhely kistestvérkéjeként egyébként még látható a kiállításon Bill Gates okos wc-je is… Úgy bizony! A Microsoft nagyhatalmú ura támogatásával fejlesztették ki ezt a csekély vízigényű ám igen intelligens alkalmatosságot, mely a nagy- és kisdolgok között képes különbséget tenni, s a folyó és nem folyó ügyek végtermékeit egymástól szeparálni…

Mégiscsak ott(hon) a legjobb…

Az öreg Tót és az őrnagy úr kettesben a budin….
(az “Isten hozta, őrnagy úr” c. filmből)

Az okos vécék és a szecessziós csodák ugyan elkápráztathatnak minket a kiállításon, ám egyikük sem képes mindazt a lelki komfortot nyújtani, amire a régi jó kerti árnyékszék volt képes… Szívünkből szólhatnának Tót szavai, Örkény örökbecsű darabjából: “Teljesen normális az emésztésem, méltóságos professzor úr. Én csak azért ülök a budin, mert ott jó. Nem háborgat senki, zümmögnek a bogarak, és ha beriglizem az ajtót, szinte az anyám ölében érzem magam…”

Ha tetszett a cikk, CSATLAKOZZ HOZZÁNK A FACEBOOKON, és kövesd híreinket! 🙂

* * *

A kiállítást 2015. májusáig tekinthetik meg az érdeklődők a Brennpunktban, a Bécsi Fűtési Kultúra Múzeumában (12 Malfattigasse 4).