Kedves Olvasóm, nem kell magaddal hoznod semmit se… Minden megtalálsz itt, amire szükséged lehet: toll, tinta, “írópapiros”, lexikonok, vasúti menetrendek, sőt még akár Budapest teljes címjegyzéke is; van itt kávé minden mennyiségben és egyéb élvezeti cikkek, de akár aszpirin is, ha úgy hozná a sors… és persze néhány jó szó, ha éppen ez hiányzik… Ez itt mind kapható, akár hitelbe is. Itt minden kívánságod teljesülhet, még ha csak pár órára is, itt, ahol a pazar berendezés feledteti veled a sötét kis lyukat, ahol dolgozol vagy a penészes hónapos szobát, amit bérelsz. Mert nem ott, hanem ITT ÉLSZ. A NEW YORKBAN.
“A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősbödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak…” (Kosztolányi: Esti Kornél)
Huppanj le egy asztalhoz Te is… Utazunk egyet?
Szín: Budapest, New York kávéház, 1900-as évek eleje
Pazar belső, hatalmas tükrök, szökőkút és velencei csillárok, a közélet és a művészvilág krémje.
Ééééééés… mindjárt itt is van a főpincér, hogy kitalálja a gondolataidat! Kérned sem kell: ha te vagy Karinthy, akkor máris hozzák a kávéd – jó habosan, ahogy szereted; ha pedig éppen Krúdy, akkor a sört szobahőmérsékleten kapod. Ha kopogtat az ajtódon a Múzsa, érkezik a “kutyanyelv”, a céges emblémával ellátott papiros, melyen akkortájt a magyar irodalom apró műremekei születtek, s mellé toll és tinta, később pedig inkább csak ceruza (azt követően, hogy Karinthy egy félüvegnyi tintát az egyik kanapéra öntött…)
Mindjárt kiderül persze az is, hogy tehetséges vagy-e… Reisznek, a főpincérnek ehhez kitűnő szimata van. Ő lesz az első olvasód és kritikusod, de a tanácsadód, pszichológusod… és akár a hiteleződ is. Ha van benned talentum, számíthatsz a garantált a “kis irodalmira” (némi hidegtálra) és a feketére – akár hitelbe is, no meg persze Reisz bátorításaira és a tanácsaira, s ha szerencséd van, akár álláshoz is segíthet… Ha nála bejössz, keresheted bátran a karzaton Osvátot, a Nyugat főszerkesztőjét, márványasztalkájára már a nagyok közül is sokan elhelyezték első zsengéiket. A félelmetes hírű kritikusoktól – akik “a feketekávéval egy-egy eleven írót is elfogyasztottak” – azonban jobb, ha óvakodsz: ők a nagy “veseasztal” körül csoportosulnak, és alig várják, hogy ízekre szedjenek…
S ha már lehuppantál, kedves Olvasó, nézz körül alaposan… Itt nemcsak a fél könyvespolcod elevenedik meg, de a korabeli zenészek, színészek sava-borsa karnyújtásnyira nyüzsög körülötted…
Ha jól kinyitod a füled, hallhatod, ahogy Kacsóh Pongrácz a zongoránál komponálja a János vitézt, melyet aztán fergeteges sikerrel mutatnak be a Király Színházban. De ide jár Huszka Jenő és Kálmán Imre is. Színészek sokasága látogatja a New Yorkot, többek között a “szőke csoda”, Márkus Emília is. S mellettük szép számmal kávézgatnak, disputálnak, alkotnak és állítanak ki (!) képzőművészek is – Szinyei-Merse Pál vezetésével.
Az egyik asztal mellett ott ül Krúdy, aki szerint délutánonként a kávéházba látogató kövér asszonyságok miatt szinte helyet is alig kap az ember. Nem messze tőle pedig a fiatal Molnár Ferenc – elmaradhatatlan monoklijával -, aki pedig a legenda szerint a New York megnyitóján a kávéház kulcsát a Dunába hajította, hogy az éjjel-nappal nyitva álljon a művészek előtt…
Akárhogy is történt, annyi bizonyos, hogy kulcs, sajnos, később meglett…
1947-ben a világháború után lepusztult és kifosztott kávéház bezárta ugyanis kapuit a nagyközönség előtt, hogy aztán erőteljes átalakítás után újra nyisson “modern”, szocialista köntösben: a várt siker azonban elmaradt, így a New York néhány évig még sportszeráruházként és IBUSZ irodaként, majd ’54-től Hungária Étterem néven működött tovább…
Ma a New York palotában a Boscolo Hotel üzemel: a palotát gyönyörűen felújították, kávéháza a Világ legszebb kávéháza díjjal büszkélkedhet, turisták hada látogatja a földkerekség minden tájáról. Ám régi “fényét” sosem nyeri vissza: a Karinthyk, Krúdyk, Babitsok, Szinyei-Mersék és Molnár Ferencek már nem térnek be ide egy “kis irodalmira” és egy feketére – természetesen hitelbe…
Mi pedig már indulunk is, kedves Olvasó… Főúr, fizetünk!
* * *
Ha tetszett a cikk, CSATLAKOZZ HOZZÁNK A FACEBOOKON, és kövesd híreinket! 🙂
* * *
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: