Sokan úgy tartják, hogy az igazán nagy alkotások sok-sok szenvedés árán formálódnak olyan csodálatossá, amely megérinti a lelkünk. Pedig hát akadnak szép számmal kivételek ez alól. Itt van például mindjárt az évfordulósunk, akiről szeretnénk sorainkban megemlékezni: Ő nem egyszerűen gyerekkorunk neves írója, mesefilmrendezője volt, hanem maga a nagybetűs GYEREKKORUNK. Ott volt mindenhol: az összebújós esti mesékben, a TV maci foteljában, a paplan alatti, zseblámpás könyvolvasásokban… És ott van ma is, amikor a szöszi fejecskéknek mesét olvasunk…
… mondjuk például azt, amikor Mazsola fürdés helyett inkább egy disznóólba költözne, vagy azt, amikor Frakk beveszi Károly bácsi ágyát szép lassan, mancsról-mancsra, hogy a végén Károly bácsi mellette ébredjen fel, vagy éppen akár azt, amikor Cicamicát ráveszi a ravasz róka, hogy kolbászból csináltasson magának kerítést… És még sorolhatnánk a kedvesebbnél kedvesebb történeteket a Futrinka utcából, a Kukori és Kotkodából vagy Vizipók csodapókból, de nevéhez kötődik A Szeleburdi család és Hajónapló megfilmesítése is.
Bálint Ágnes vallotta, hogy az élete nemcsak csodaszép, hanem egyenesen meseszép volt. A történeteiben megjelenő meseszép mind az életéből fakadt. Ennek köszönhetjük, hogy mesevilága bár csodálatos, a valóságtól mégsem elrugaszkodott. Hiszen a csodát, az örömöt, a szépséget módjában állt saját életében megtapasztalnia.
Vagy mindannyiunknak módjában állna átélni mindezt, csak nincs szemünk hozzá, mint neki?
Bálint Ágnesre dupla évfordulója kapcsán emlékezünk: tegnap töltötte volna be a 94. életévét, ugyanakkor 6 éve már nincs közöttünk, s ennek éppen ma van az évfordulója. Nincs okunk azonban szomorúságra, hiszen mesefiguráiban – Mazsola sokat mondó szemében, Böbe maszatos arcocskáján, Frakk vidám vakkantásában,de Lukrécia ravasz somolygásában is – mind benne van – egy egészséges IGENként az életre!
* * *
Ha tetszett a cikk, CSATLAKOZZ HOZZÁNK A FACEBOOKON, és kövesd híreinket!
* * *
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: