Dora Maar portréja, 1937
© RMN-Grand Palais / Jean-Gilles Berizzi
© Succession Picasso 2014
Hogy mitől zseni a zseni? Nem mi vagyunk az elsők, akik erre a kérdésre veszettül keresik a választ. Annyi bizonyos, hogy géniusz nem függ össze az iskolapadban nyújtott teljesítménnyel. Petőfi például megbukott matematikából, Szent-Györgyi és Einstein diszlexiás volt, Picassót pedig 10 éves koráig egyenesen értelmi fogyatékosnak tartották. Mégis mindannyian zseniálisat alkottak a művészet vagy a tudomány valamely területén.
A felsorolt nagyok közül Picasso – ha lehet ilyet mondani – egy rendhagyó zseni, akiről nemcsak 133. születésnapja, s az e neves alkalomból szombaton megújult és újra megnyílt párizsi múzeum apropóján érdemes megemlékeznünk, hanem jobb agyféltekéje kapcsán is…
Akrobata, 1930
© RMN-GP/René-Gabriel Ojéda
© Succession Picasso 2014
Jól hallja, kedves Olvasó. Picasso nevét valószínűleg ma nem ismernénk, ha jobb agyféltekéje nem lett volna olyan, amilyenné vált a balnak köszönhetően. A kis Pablo ugyanis nem lélegzett, amikor megszületett. A legenda szerint csak nagybátyja szivarfüstjére reagált először. Bal agyféltekéje tehát nem jutott elegendő oxigénhez, s így nem volt képes azokat a funkciókat ellátni, amelyek bizonyítottan bal oldalunk rutin feladatai közé tartoznak. 10 éves koráig nem tanult meg írni, olvasni és számolni, az iskolát kifejezetten utálta, s az abc sorrendjét élete végéig nem volt képes elsajátítani, mégis 9 éves korára már olyan gyönyörű képeket festett, hogy édesapja – aki akadémikus festő volt – ünnepélyesen átnyújtotta ecseteit és palettáit az ifjú titánnak.
Jacqueline keresztbe tett kézzel, 1954
© RMN-GP/Jean Gilles Berizzi
© Succession Picasso 2014
Bal agyféltekénk felel a racionális, logikus, következetes gondolkodásmódért, a kitaposott ösvények szisztematikus követéséért. Jobb féltekénk ugyanakkor a kreativitás központja, az újszerű, rendhagyó gondolkozásmód, a megszokottól eltérő ötletek fészke. Egy átlagos személyiség esetében a két félteke munkája kiegészíti egymást. Picasso azonban a bal munkájára kevésbé számíthatott, így feltételezhetjük, hogy a kreativitásért felelős jobb monopolhelyzetbe került.
Hogy minek köszönhetjük Picasso zsenialitását, a jobb féltekének-e, hogy felkapaszkodott, vagy a balnak-e, hogy lemaradt, nehéz kérdés. Azt hiszem, ebben megoszlanának a vélemények. A végeredmény azonban igencsak elgondolkodtató. Belegondoltak már, hogy milyen kevés is kell ahhoz, hogy a szokványosból zseniális legyen, és milyen kevés, hogy a zseniálisból őrült?! Egy pillangó egyetlen szárcsapása… amely Edward Lorenz matematikus-meteorológus, a káosz elmélet atyja szerint elegendő ahhoz, hogy a Föld másik oldalán tornádót okozzon.
Látogassanak el a frissen megnyílt párizsi Picasso múzeumba, s győződjenek meg maguk is arról, hogy az a pillangó jól tette-e, hogy annak idején, úgy 133 éve meglebbentette a szárnyacskáit.
* * *
Ha tetszett a cikk, CSATLAKOZZ HOZZÁNK A FACEBOOKON, és kövesd híreinket! 
* * *
© Picasso Múzeum, Párizs
© Picasso Múzeum, Párizs
© Picasso Múzeum, Párizs
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: