A híres Mussolini-bunker
@ Lorenzo Grassi, bunkerdiroma.it
Ha az ember a diktátori “hivatást” választja – ami, tegyük hozzá, nem a legegyszerűbb “mesterség” a világon – jobb, ha számol a félelemmel. Mert ugyanis, hogy mi volt előbb: a tojás vagy a tyúk, a diktátor vagy a rettegés, ezt a kérdéskört már Csin Si, az első kínai császár esete kapcsán is boncolgattunk, aki hatalma elvesztésétől rettegve építette fel földalatti-túlvilági birodalmát, melyet 8000 fős agyaghadserege védett.
Mussolini a Palazzo Venezia erkélyén, 1930 (forrás: ww2db.com)
20. századi, milliók által rettegett “kollégái” is nap mint nap a félelem bűvöletében éltek. Először persze – ahogy ez szokott lenni – az ember (pardon, a diktátor 😉 ) észre sem veszi az ajtó mögött leselkedő félelem “szuszogását”… Így történt ez Mussolinival is. A marxista érzelmű tanító-újságíróból szép lassan átvedlő fasiszta népvezér 1940 környékén – a tengelyhatalmak rapid győzelmében reménykedve – igen magabiztosan lép a németek mellett háborúba a félelem legcsekélyebb jelét sem mutatva. Annak a palotának az erkélyéről üzen hadat a franciáknak és briteknek, amely később Churchil “Dux operation” (Duce hadműveletének) egyik célpontja lett. A palota ún. világtérkép-termében 1929 óta itt ülésezik a fasiszta kormány, s ablakaiban a fény éjelente is hirdeti a Vezér soha meg nem szűnő gondoskodását népe felett. Ez tehát az első célpont: a római Palazzo Venezia.
A Villa Torlonia, Róma
@ Giuliojiang (forrás: Wikimedia Commons)
A másik pedig Mussolini “szerény” hajléka, a Villa Torloni, ahol hatodmagával (feleségével és öt gyermekével) él 1929-től 14 éven át a Torloni család vendégeként. Eleinte persze békességben… (Ha ugyan ezt a kifejezést személyiségét ismerve nyugodt lelkiismerettel használhatjuk.) Aztán – ahogy lenni szokott – egyszerre felüti fejét a határtalan félelem…
A borospincéből kialakított óvóhely
@ Lorenzo Grassi, bunkerdiroma.it
Óvóhelyek a Villa Torlonia parkjában
1940 nyarán – ahogy Itália hadba lépett – a Duce elrendeli egy kisebb óvóhely kialakítását, nem messze a villától. Egy elhagyott pincét alakítanak át és bővítenek ki. A földalatti járat egy mesterséges tó alatt halad végig. Felszerelése igen szegényes: egy matrac, egy telefon és egy wc áll csupán a helyiségben, s bár egy vasbetonpiramis nyújt némi biztonságot, a Duce légiriadók esetén inkább a bejáratánál tartózkodik, és igyekszik a helyszínt minél hamarabb elhagyni. Nem véletlen hát, hogy egy évvel a pince elkészülte után újabb óvóalkalmatosság után néz.
A Casa Nobile alatti óvóhely
@ Lorenzo Grassi, bunkerdiroma.it
1941-ben már közvetlenül a Nemesi Ház (Casa Nobile) alatt, annak pincéjében alakítanak ki számára egy légi- és gáztámadás esetén is biztonságot adó óvóhelyet. A mérges gázok ellen dupla légzsilip, illetve szűrő és szellőző berendezés nyújt védelmet. Noha a falakat és a mennyezet immár 120 cm vastag vasbetonnal védik, a Duce itt sem érzi magát biztonságban. 1942 októberében, amikor Torinót, Milánót és Genovát a földdel teszik egyenlővé a bombázások, a Vezér immár egy igazi bunkerre vágyik…
A légzsilip a mérgező gázok ellen védett
@ Lorenzo Grassi, bunkerdiroma.it
Bunker a javából
Természetesen ezt is a Villa Torlonia 132.000 m2-es parkjában építteti meg. A kivitelezésben még a római tűzoltók is részt vesznek. A munkálatok azonban lassan és nehézkesen haladnak: a talaj üregesnek bizonyul, és több helyen be is omlik, emiatt kétszer olyan vastag alapra lesz szükség. A kiadások végül a kétszeresére rúgnak ellentétben a tervezett költségekkel: 500 000 lírára (ami a mi pénztárcánkkal mérve úgy 80-90 millió forint).
Mussolini így ír az építkezésről: “Érdekes, ahogy közeledtünk a munkák befejezéséhez, az ellenszenvem az óvóhellyel szemben csak nőttön-nőtt: nemcsak a duplájára emelkedett költségek miatt, hanem egy sötét megmagyarázhatatlan érzés miatt, amely a hatalmába kerített. Tudtam, hogy hiába fejezik majd be a bunkert, azt én már soha nem használhatom…”
A bunkert sohasem használták…
@ Lorenzo Grassi, bunkerdiroma.it
És milyen igaza lett… Az olasz fegyveres erők görögországi veresége után Mussolinit a király letartóztatta. S bár a németek később kiszabadították, hogy megalapítsa Észak-Olaszországban a tiszavirág életű Salói Köztársaságot, Rómába sohasem tért haza. 1945 áprilisában – menekülése közben – szeretőjével, Clara Petraccival partizánok kezére került, akik agyonlőtték a Vezért és kedvesét. Testüket egy milánói benzinkút tartószerkezetéről lógatták le, s tették ki a nép dühének.
Így járt Mussolini, ám nem így a bunker, amelyet építtetett. Bár a Duce soha nem használhatta, mi azonban igen, amikor Rómában járunk, és kedvünk támad egyet “teázni” Mussolinivel – 6 és fél méter mélyen a föld alatt, egy 4 méter széles vasbetoncilinder szorító “markában”…
Megtehetjük: novembertől ismét várja a látogatóit Mussolini híres bunkerje.
* * *
Ha tetszett a cikk, CSATLAKOZZ HOZZÁNK A FACEBOOKON, és kövesd híreinket! 🙂
* * *
A bunker és az óvóhelyek Rómában, a Via Nomentana 70 alatt tekinthetők meg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: